A délvidéki műtrágyagyárak felszámolásának szomorú története
Délvidéken és Szerbiában nem is olyan régen hét műtrágyagyár működött: kettő Szabadkán, egy-egy pedig Pancsován, Újvidéken, Szabácson, Prahovón és Trepčán.
Ezeket az üzemeket, amelyekben zömében kiváló minőségű műtrágya gyártása zajlott, „felzabálta” a rablóprivatizáció.
Miután különböző érdekkörök többnyire széttrancsírozták az említett gyárakat, azok vagy megszűntek, vagy reménytelenül tengődnek.
Ebből kifolyólag Szerbia abba az abszurd helyzetbe sodródott, hogy ma már kénytelen importálni a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen műtrágyát.
Ljubodrag Savić közgazdász szerint pl. a pancsovai Azotara esetében az történt, hogy a PKB (Belgrádi Mezőgazdasági Kombinat) volt vezetősége ettől a gyártól vásárolta meg az ún. regresszált (támogatással felölelt) üzemanyagot, amit aztán magasabb áron adott el másoknak. A különbséget pedig az illetékes káderek szétosztották és zsebrevágták.
Ez persze nem az egyetlen oka annak, hogy a gyár tönkrement.
Tartozásai az évek során annyira felhalmozódtak, hogy már egyebek között a gázszámlákat sem tudta kifizetni. Erre hivatkozva az állam lehetővé tette, hogy – bármennyire is hihetetlenül hangzik – a Szerbiai Gázművek úgymond „magába olvassza” az Azotarát.
Ez sem segített azonban a pancsovai gyáron, amely csődbe jutott.
A szerbiai és persze délvidéki termelők az őszi vetéshez mintegy 500 ezer tonna, a tavaszihoz pedig közel 900 ezer tonna műtrágyát használnak fel.
Az említett mennyiséget korábban teljes egészében
a hazai gyárakban állították elő, de már jó ideje a műtrágyát túlnyomórészt import útján biztosítják.
(021.rs és srbijadanas.net nyomán, fotó: agronews.rs)
